Ilosfalvy Róbert: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket - Ilosfalvy Róbert énekel Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő c. operettjéből. Ha a nap lement s a zaj elpihent, Be sokat jelent ez a méla csend, Tovatűnt, vidám napok álma hív, Dobogón hazavágyik a szív. Ha a holdvilág iszogatni lát, Oda intek én, ugye vén legény Neked oly kicsiség az egész, Ha akarsz, Budapest felé mész. Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, Ha arra jársz, Mondd meg, hogy nem tudom feledni őket, Ha arra jársz, Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, Ha arra jársz, Mondd meg, hogy elfogja lelkemet-testemet A vágyó, néma láz... Öleld meg Pestet, az én drága Pestemet Szívedből ha arra jársz. Ez a drága zöld, buja, ősi föld, ez a vérező tanya, rét, mező. ez a bús vidék csak ez érti még, hogy a vágy hogy emészt, hogyan ég. Hogyha jársz a vén Duna-part felett mondd el azt, hogy én sokat szenvedek, hogy a számkivetés szigetén örökké hazagondolok én. Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket stb.